„Ha a kormány mögött ülök, tövig nyomom a gázpedált” 

 

3 milliárdos árbevételű informatikai céget vezet, olyan nagy multik hazai beszállítói, mint az Audi, az IKEA vagy a Euronics, mégis a családjára a legbüszkébb. Szabó Dávid édesapját váltotta a négy család összefogásaként alapított Szintézis ZRt. vezérigazgatói székében.

Milyen érzés egy több, mint 30 éves családi vállalkozás élén állni?

Felelőségteljes, ha egy szóval kellene összefoglalnom. 3 országban, 250 munkatárssal dolgozni derekas feladat egy családi vállalkozás számára, de büszke vagyok a munkatársaim teljesítményére. Alapvetően nem az a típusú vezető vagyok, aki túlkontrollálja a kollégáit, hiszek benne, hogy az előre megadott bizalom sokkal jobban motivál, mint bármi más. Ha egy új munkatárs érkezik hozzánk, bedobjuk a mély vízbe... nem baj, ha hibázik, abból sokkal többet tanul, mint akár több napnyi oktatásból. Ezt a fajta agilis, tettre kész hozzáállást a pécsi, egyetemi éveim alatt tanultam meg, ahol nem voltam egy stréber típus, ugyanakkor annyit besegítettem a testvérem vállalkozásába értékesítőként, hogy a diplomaosztómra megvehettem életem első autóját. A vezetés azóta is a szenvedélyem, gokarttal versenyzem is. Azt vallom, hogy ha a kormány mögött ülök, akkor tövig nyomom a gázpedált legyen az munka, hobbi vagy család. Valamit vagy 100%-ot beleadva érdemes csinálni, vagy sehogy.

10 éve történt meg Önöknél a generációváltás, ami mindig izgalmas kérdés. Mit mondana azoknak, akik még előtte állnak?

Sokakat foglalkoztató téma a generációváltás, de bárki kérdez erről, mindig azt mondom, hogy nincsen sablon recept rá, ezért nem is szívesen adok tanácsot, annak ellenére sem, hogy szerintem mi tényleg jól oldottuk meg. Az alapítótól átvenni a céget kemény dió, hiszen neki olyan a vállalkozás, mint a második gyermeke. A legtöbben nem is szeretnék valójában átadni a stafétát, csupán csak visszavennének a tempóból és a háttérben maradnának. Nálunk, a Szintézisnél, a legtöbb alapító tulajdonos máig aktív szerepet vállal a cég előrehaladásában, édesapám például elnökként az erős kapcsolati tőkéjével támogatja a vállalkozást. Most már teljes harmóniában dolgozunk együtt, de ez nem volt mindig így. Meg kellett vívnunk a magunk csatáit, egységre jutni akkor is, ha merőben ellentétes véleményen voltunk.

Ez mindig sikerült?

Végső soron igen, de azt vallom, hogy nem kell feltétlenül mindent átvenni az előző generációtól, sokkal fontosabb, hogy a vállalati értékeket megtartva az új vezető alakítsa ki a saját vezetési stílusát. Ez azért is fontos, mert a világ változik, ma már nem működik a hagyományos, hierarchikus cégstruktúra. Én sokkal inkább tartom a kollégáimat munkatársnak, mintsem alkalmazottnak vagy beosztottnak, kifejezetten fontosak számomra a javaslataik és egyedi ötleteik.

Hogyan teszi le munkaidő után a felelősség súlyát?

Mióta az eszemet tudom, versenyszerűen gokartozom. Imádom ezt a sportot, mert egyszerre dolgoztat meg fizikailag és szellemileg. A gokart olyan számomra, mint a formázás a számítógépnek: ha beülök a versenygépbe, minden gondom törlődik. Ezt a szenvedélyemet egyébként a cégben is meghonosítottam, évente rendezünk vállalati gokartversenyt. Ezen kívül nagyon szeretek utazni, kedvenc úticélom Thaiföld, ahol kultúrája van az egymás iránti tiszteletnek. Ez és az ott tapasztalható nyugalom mindig visszacsábít. A legnagyobb boldogságforrás azonban kétségtelenül a négyéves kislányom, aki akár angyalian cuki, akár épp igazi ördögfióka, minden pillanatban emlékeztet rá, hogy mi az igazán fontos az életben.

Referenciák